Oktatás

Jó pap is holtig tanul - tartja a mondás. Tudományosabban ezt „lifelong learning”-ként, avagy élethosszig tartó tanulásként emlegetik. De félre a frázisokkal, tény, hogy az ember haláláig tanul, spontán módon és szervezett formában egyaránt. Folyamatosan képeznünk kell magunkat ahhoz, hogy ki ne szálljunk a munkaerőpiacnak nevezett ringlispílből. A biztonsági öv pedig az önképzés ebben a képzeletbeli körhintában. De mire is lehet mindehhez szükségünk? Felnőttképzési vagy felsőoktatási intézményre? Netán OKJ-s képzésre vagy egyéb tanfolyamra? Egy nyelviskolára, vagy inkább egy magántanárra? Bármilyen formában is bukkanjon elő tanulási igényünk, önképzési szükségletünk, az bizonyosan nem mindegy, hogy kitől tanulunk. Igaz ugyan, hogy a tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépnünk magunknak kell, de mégis: „Mi az a mester? Hát megmondom én: nem az a mester, aki megtanít valamire, hanem aki megihleti a tanítványt, hogy legjobb tudását latba vetve fölfedezze azt, amit már addig is tudott.” (Paulo Coelho) S ha – linkgyűjteményünk segítségével – sikerült kiválasztani, hogy mit, kitől és hol tanulnánk, akkor se felejtsük: „A csoportmunka ugyan fölbecsülhetetlen értékű, mégsem elegendő, és nem szabad hagyni, hogy függővé válj tőle! Ugyanígy kerüld el azt is, hogy tanítódon vagy mestereden csüngj!” (Eckhart Tolle)